Nos, igazából boldog és lelkes is lehetnék, de ez egy elég elcseszett nap volt, még elcseszettebb estével, továbbá alig bírok lábraállni (erről majd később...). Úgyhogy nézzétek el nekem, hogy nem lesz nyilem nyalom apacuka lelkendezős a 28 nap utáni post.

 Alapvetően azt kell mondjam, hogy jól állok, a centik, a kilók és a közérzet tekintetében is.

Viszont valahogy az ilyen lett - ilyen volt fotókon én most sem látom azt a mértékű változást, amit viszont minden más módon (pl. ruhák, emberek visszajelzései) érzek. Szóval várnám az észrevételeket, még ha negatívak akkor is.

Ja és ami a lábamat illeti.. Nem, Marcnak ennek semmi köze... Ellenben nagy ötlet volt részemről az arcoskodó 4km-es futás szombaton... Annyira fáj a jobb bokám és lábfejem, hogy csillagokat látok minden lépésnél.

Ma meg gondoltam, hogy ráedzek, mert az segít. Mindenkinek üzenem: NE! Nem segít...

Tudom, tudom, eléggé eltűntem az elmúlt héten - de ez nem jelenti azt, hogy a program is stagnált volna.

Bár bevallom, hogy nehéz hét volt combizom húzódással, sok melóval, kísértéssel, lógással - sőt még némi bűnözéssel is. Érdekesmód viszont nem a kaja vitt bűnbe, hanem Mr. Alkohol, de ő is "csak" száraz vörösbor formájában.

Ma viszont rendesen elmentem edzeni, és valószínüleg nem bánta a testem annyira, hogy nem készítettem ki ezen a héten minden nap, ugyanis olyat futottam mint még soha... És még jól is esett.

Éééés - dobpergés - holnap lesz a második mérés. I'm sooo excited.

Érdekes helyzet állt elő a mai edzésem folyamán. Történt ugyanis, hogy voltak percek (rögtön több is!!!), amikor kifejezetten jólesett futni. Nekem, aki mióta abbahagytam a versenysportot azt vallottam, hogy majd akkor futok, ha üldöznek...

Egyelőre nem is nagyon tudok mit kezdeni a helyzettel. Persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy a 2 km után már nem bántam, hogy vége... De valami megváltozott odabent.

Tegnap estére ígértem, de technikai okokbók nem jött össze a két hét utáni mérések feltöltése, ezért elnézést kérek.

De ezennel behozom a lemaradást. A két hét mérlege -5kg és pár centi mindenhonnan. Ami - figyelembevéve, hogy 10 edzés helyett csak 5 volt eddig a betegségem miatt - szerintem igen jó eredmény.

Íme a száraz tények :

Fentiekből egyedül a mellbőség csökkenés fáj, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy az első mérés ciklus előtt nem sokkal volt, tehát talán nem az általános méretet tükrözte. Én legalábbis ezzel nyugtatom magam.

Csináltam fotókat is, bár - szerintem - ezeken még nem annyira látványos a változás. De kiváncsi vagyok a Ti véleményetekre is:

Ez a helyzet 15 nap után. Biztató, viszont tisztában vagyok vele, hogy a neheze még hátra van. Két hetet könnyű végigcsinálni, mert azt bírja a test. De utána... is bírni fogja, nincs más választása :)

Mára virradóan álmodtam először kajával, és persze "bűnöztem", de még álmomban is olyan lelkiismeretfurdalásom lett, hogy csak na...

Tegnap jól megérdemelt pihenő volt napirenden, ma este viszont megint edzés - nevezetesen futás. Beszámoló várható, addig is én várom szeretettel az észrevételeket/véleményeket az első mérés kapcsán.

A tegnapi előrejelzéseim helyesnek bizonyultak, fáj minden izmom. DE! Kemény vagyok, mint Tarzan sarka, úgyhogy elmentem rádolgozni.

A mai nap programja a futás, amit elvileg kint kellene végrehajtani. Tekintettel arra, hogy épp csak kilábaltam egy betegségből, továbbá nem elhanyagolható a tény, hogy -12 fok van kint, a futópados futást választottam. Emiatt lehet, hogy Edzőbá lemarja rólam a keresztvizet, de vállalom a kockázatot.

Már csak azért is, mert baromi büszke vagyok magamra. Most először sikerült megállás vagy lassú szakasz beiktatása nélkül lefutnom egyben a 2 kilométert. Ezen felbuzdulva még edzettem kicsit hasra és alsó hátrészre, + comközelítő és comtávolító izmokra. Majd mintegy levezetésnek lefutottam még egy kilométert.

Tudom, hogy szép számmal akadnak olyanok, akiknek ez az eredmény nevetséges, nekem viszont tényleg nagy fejlődés. Korábban, lifetiltes programot végző lányok blogjait olvasva mindig kicsit kételkedtem abban, hogy ez a változás mindenkinél eljöhet-e. Viszont most kezdem érezni, hogy ha tényleg becsületesn csinálod az edzést és betartod a kaját, akkor bizony elérheted a céljaid.

Mondom ezt kb. két hét után... De bízom benne, hogy az idő majd engem igazol. Most pedig jutalmul elszürcsölöm a fehérjeturmixom. :)

Örömmel jelentem, hogy helyreállt a rend.

Miután tegnap gyógyultnak nyilvánítottam magam - ami kb. 95%-ban helytálló -, ma reggel már edzőtáskával az oldalamon indultam útnak. Komolyan mondom, szabályosan izgatott voltam, vártam az estét, hogy újra megadhassam a testnek ami jár - a szenvedést :) (Ezek után esélyem se lesz lemosni magamról, hogy mazochista vagyok...)

Miután egy korábbi Lite Wellness Hegyvidék látogatás során a komplexum nem nyerte el a tetszésemet (ennek oka az egy négyzetméterre jutó sznobok száma volt), úgy döntöttem, hogy kipróbálom az említett sportközponttól 50 méterre található - és egyébként régebbi - termet, a Mom Wellnesst. Azt kell mondjam, hogy kellemesen csalódtam. Árban is kedvezőbb (1750 magyar forint egy alkalom kondi - a LW-ben ez 2900, mindenféle extrákkal, de akkor is ennyi, ha csak edzeni akarsz...), gépekkel jól felszerelt, a népsűrűség még a normál határon belül volt, szóval meggyőzőtt.

Ami az edzést illeti, lefutottam padon 1 km-t, aztán végigcsináltam az ún. "A" edzéstervemet, mely elsősorban a kar, mell, váll, has, fenék, hát és comb (nem sok minden maradt ki...) megdolgoztatására szolgál. Mindezek után lefutottam még 1 km-t padon, levezetésként.

Látok rá némi esélyt, hogy holnap nem fogok tudni lábraállni, de megérte, hiányzott már. Holnap meg majd rádolgozok :)

Nos. Jelentem több (volt?) ez a betegség egy puszta kis megfázásnál. Volt(!) láz, hidegrázás, meg minden ami kell, ráadásul alattomos és fájdalmas, erőt elszippantó módon. Hétvégére teljesen ágybakényszerített és ez tényleg 0-24 értendő. Tegnap már elbattyogtam dolgozni, ami nem biztos hogy elnyeri a 'best decision of my life' díjat, de túlélhető volt, csak a levegő, mint olyan nehezen jut be a szervezetembe. Ma már még egy fokozattal jobban vagyok, bár értékelném, ha megszünne a feszítő érzés az arcüregeimben és kapnék levegőt az orromon. Őszintén remélem, hogy ez az állapot záros időn belül rendeződik. Már csak azért is, mert az ember lányát az ág is húzza.

Két napja "élvezhetem" a PMS nyújtotta "örömöket". De egyenlőre még csak kínoz a dög, eredménye nincsen. Mert ha végre lenne, akkor 4 nap aztán csókolom... De így...

(a kép csak illusztráció)

Mindezek miatt nem is fotóztam, se centiztem az egy hét letelte után ( bár szerintem hetente mérni balgaság, sokkal nagyobb az öröm és a változás minimum két hetes időintervallumok esetén).

Mérlegre ráálltam, 70,2 kg-t mutatott, de pont a testemben zajló instabil folyamatok miatt nem tudom, hogy erre mennyire lehet alapozni, úgyhogy tartok egy rendes mérést a jövőhéten.

Addig is gyógyulok, tartom a diétát és amint lesz egy olyan nap amikor már 100%-osnak érzem magam, másnap megyek edzeni/futni is.

Leginkább fenti sorral tudom illusztrálni, hogy mennyire nem örülök jelen állapotomnak. Történt ugyanis, hogy megfáztam és ma a szervezetem bedobta a törölközőt. Láz, fejfájás, takonykór és köhögés. Remek. Így se futás, se kondi, és a munka is necces. De legalább étvágyam nincs és minden gond nélkül tudom tartani a diétát. Remélem, hogy gyorsan gyógyulok, mert minden egyes betegen töltött nap meghosszabbítja a programot...

Ez is meg volt, este is van. Túl vagyok az első programon belüli kondiedzésen. A tegnapi futást még éreztem a lábaimban, de szerencsére a mai nap elsősorban a felsőtest megedzéséről szólt, így egészen jól vettem az akadályokat - magamhoz képest. A kaját jól bírom - bár néha sok, úgyhogy megmarad. És a közérzetem határozottan jobb :)

És ami a jó hír: holnap pihenőnap. Bár gondolkozom egy kis mazo Bikram jógán, mert még érvényes a bérletem....

Nos, hazudnék ha azt mondanám, hogy ez jól esett. Mert baromira nem. Fájt, nem kaptam levegőt, majdnem megfulladtam és mikor visszaértem, majdnem kidobtam a taccsot. Egy dolgot viszont elrontottam. Rosszul választottam útvonalat, úgyhogy egy 30méteres szintkülönbséget is sikerült belevinnem.. Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg előtte "élőben" is az eltervezett irányt, mert meglepetések érhetik...

Ja és a hab a tortán, hogy két telefonon is mérte a Runkeeper, hogy mit művelek. Az egyik szerint ( bal zseb ) 1,8 km-t futottam 14:14 alatt, a másik telefon szerint 2,64 km-t 14:54 alatt. Az időeltérést a zsebből történő kibányászással még meg tudom magyarázni, a távolságbeli eltérést viszont nem. De kiegyezek az átlaggal is :)

Holnap már a 2. nap lesz, tényleg kondiedzéssel :) Hogy repül az idő...

Eredeti tervek szerint ma kondi lenne, de Edzőbá' lemondta, úgyhogy ma először nézek szembe az Ősellenséggel.
2 km futás vár rám. Ha túlélem jelentkezek :)

Ismertetném a száraz tényeket. Holnap reggel kezdődik a csimbumcirkusz.
És ettől megfelelő arányban izgulok és rettegek.

A kiindulási állapot számokban és képekben.

Nem túl szívderítő látvány, de legalább van hova fejlődni. Bőven...
A holnapi nap egy konditermi edzést tartogat számomra, utána jelentkezem.

Mit is írjak ? Mint minden kezdet, ez is nehéz... Az lesz a legegyszerűbb ha belevágok. 28 éves vagyok, és éldegéltem az elkényelmesedett (lustult?) párkapcsolatban élők életét. Éreztem, hogy nincs minden rendben, de hála az önámítás professzionális szinten való űzésének, sikerült magamat is átvernem. Aztán egy barátom révén eljutottam a Lifetilt-re.

Megtetszett a dolog, hogy nincs süketelés, nincs kedveskedés, "megmondás" van. El is terveztem, hogy "Na, majd nekilátok!". Mondom majd... És ezzel mintha már eleget is tettem volna az átváltozási feladatoknak (mondtam, hogy mestere vagyok az önámításnak), beraktam az oldalt a kedvencek közé, s ment minden tovább a régi kerékvágásban.

Ám ezt követően váratlan fordulat következett. Egy véletlen folytán mérleg közelébe keveredtem - merthogy ilyen jellegű gépezet okosan kimaradt (eddig) a háztartásomból. Ráálltam, majd leszédültem. Volt egy elképzelésem arról, hogy hány kiló lehetek - és ez már eleve soknak tűnt -, de a mérleg még ennél is többet mutatott. Volt ott minden, rosszul lét, hirtelen önutálat, sírógörcs... aztán mikor ezen hullámok lementek, jött újra a döntés, elkezdem a 70 napos programot.

Itt tartunk most. Van már étrendem és edzéstervem. Nem apróztuk el, 3 futás 2 kondi.

A történethez hozzátartozik, hogy a futás nem a barátom. Sőt... És van egy rossz térdem is, úgyhogy kellőképpen be vagyok tojva. Ezért - és hogy talán a történetemmel másnak is erőt adjak a változáshoz és változtatáshoz-  jött létre ez a blog.